11.fejezet - Akarlak...

Wahaaa megint én^^ Meghoztam a 11.fejezetet ami szerintem marha jól sikerült. Nagyon nyálas/romantikus/ lett a vége vagy akár a közepe. Ez csak úgy jött. Jött egy ihlet amit le kellett írnom. Bár újra megcsalja Miranda Louist, de valahogy ennek jönnie kellett. Jönnie mert az én szívem már nem bírta tovább tartani magának:) Jó olvasást:) xx

Csak egy kósza álom a sok közül. Lehet ez a valóság? Lehet hogy ő tényleg megbocsátott nekem? Vagy én érzem magam szörnyen még mindig..?

Ott álltam kint. Szememet lesütve markoltam a rózsacsokrot melyet Louis nyújtott át nekem.  Lassan, puha kezét az arcomra helyezte, majd simogatni kezdte azt.

-          Nem haragszol? – kérdeztem.

-          Ha haragudnék, itt lennék?

-          Sajnálom…

-          Semmi gond.

Rövid kis társalgásunknak véget kellett szakítanunk mert Zayn hátulról elkapta kapucniját majd berántotta az autóba. Anya közben a csomagomat pakolta majd oda gyalogolva hozzám szólt.

-          Indulhatunk?

-          Persze.. – mondtam a virágot szorongatva.

Haza érve kis öcsém, Drew szorongatott meg. Nem tudta hol is voltam. De nem is kellett. Felsétáltam a szobámba majd az ágyra dőlve böngésztem a telefonomat. Csak keresgéltem, csak keresgéltem..míg nem egy üzenet érkezett Louistól.

Persze hogy igent mondtam, elvégre Ő megérdemli hogy kicsit lazuljon a turnéjuk után. Egy házibuliba ígérkeztünk el. Nem volt túl elegáns parti se nem túl vad. Egy normális ember, normális bulija. Jól éreztük magunkat mindahányan voltunk abban a helységben. A buliféle eltartott körülbelül 23 óráig. – 19:00tól. Percenként az időt figyeltem, mikor is lesz már ennek vége. Nem szeretem az ilyen bulikat. Én inkább a vadabbak felé húzódok. Bár azok a fajta bulik sok mindenhez kötnek, de nem mondhatok olyat hogy nem éreztem aznap éjjel jól magam. Csak azt sajnálom hogy végig úgy történt, hogy részegek voltunk. Talán túlságosan is jól éreztem magam? Talán túlságosan rosszul..? Nem hazudhatok többet magamnak.  Igenis, bevallom jól éreztem magam akkor. Úristen…Én meg leharaptam szegény fejét. Egy percre elkapott az idegesség. Akkor menekülni akartam mindenkitől. Menekülni Harry karjaiba. De nem ronthatom csak így el ezt az estét hisz ez egy randi Louissal. Hogy lehetek ilyen mocskos. Ilyen aljas. Még a gondolataim is Harryhez vezetnek. Legszívesebben leugranék egy házról. Egy magas házról. Meg is tehettem volna itt ha Louis nem tartott volna vissza.

-          Jól vagy? Nagyon sápadt lettél…

-          Jól vagyok, csak…csak… ideges. Már unom ezt a bulit. Nincs kedved egy csendesebb helyre menni?

-          De mehetünk, csak szólok a házigazdának. Egy pillanat.

Most lett volna esélyem elszökni tőle. Elszökni és elmenni a zöldszemű angyalhoz. Miket is beszélek…Hisz Louval vagyok együtt.

-          Hova menjünk? – kérdezte Ő.

-          Valahova ahol szabadok lehetünk. Oda ahol csend és boldogság van. – válaszoltam nyugodtan.

-          Rendben.

Elbizonytalanodtam. Elfogadta döntésemet. De nem létezik olyan hely, ahol ezek a tények élnek. Nem ismerek én olyat. Bele markolt tenyerembe majd gyengéden maga után húzott. Hiába faggattam, hiába kérdezősködtem, Ő nem mondta el hova is visz.  Féltem. Féltem hogy túl messzire megyünk. A fekete mustang kocsija ajtaját kinyitotta majd várta míg én is beszállok. Lassan hajtottam le fejemet majd gyengéden leültem a bőr huzatos ülésre. A kárpit valami meseszép volt. Ilyen autót belülről még sose láttam. Nem tudtam felvizsgálni. De most igen. A kocsi hangos durranással keltette magát életre. A fehér felnis négy kerék lassan kezdett gurulni a dombról lefelé. Louis szorosan fogta a kormányt mely tengelyén néha rövid fordulatot tesz. Hamarabb álltunk meg mint gondoltam. Valami sikátor féle lehetett az az épület ahol voltunk. Csak a tenger halk zaja hallatszódott egy kis szél játékkal meg ékesítve. Louis elegáns módon ajtót nyitott nekem majd kiszállva vizsgálni kezdtem a területet. Ő a kezembe markolt újra és elindított az épületbe. Egy erkély felé hívogatott ahol az egész tengert végig nézhettem. Egyszerűen csodálatos volt. Sehol egy lesi fotós, sehol egy lélek se. Csak ő meg én. Hátulról belém karolt majd csatlakozva hozzám, figyelte a hullámokat. Haza kísért majd egy lágy csókkal elköszönt tőlem. Az ajtót bezártam majd neki döntöttem fejemet. Nem tudom mit tegyek, kit válasszak. Mind a kettő egy tökéletes pasi. Oda vagyok mindegyikükért de választanom kell. A telefonomhoz kaptam. Tisztáznom kell Harryvel ezt a dolgot. Egy gyors, rövid SMS-t írtam amire Ő rögtön válaszolt. Egy ház tetőén találkozzunk. Már a korhadt lépcsőt megjárva állok az ajtó előtt. Biztos akarom én ezt? Biztos vagyok benne? Kinyitottam lassan azt majd a hideg szellő egy pillanat alatt megcsapta arcom. Már akkor éreztem azt a parfümöt amit ő használ. Azt az illatot ami mindig is ízlett. Ott állt egyedül a fehér ingében miközben a város világítását vizsgálta. Mellé sétáltam majd csatlakoztam hozzá. Rám nézett élénk zöld szemével majd telt ajkait egy mosolyra kényszerítette. A hátam mögé gyalogolt majd átkarolt. Az állát a vállamra helyezte majd fülembe egy dalukat dúdolta. Szempárom lassan lecsuktam miközben ő még mindig a sorokat mondta. Közben hajamat lassan félre csúsztatta. Nyugodt voltam. Egy álomnak tűnt. A dal végére érve halkan felszóltam;

-          Azt akarom hogy sose múljon el.

-          Mi?

-          A kapcsolatunk.

Hátra fordultam majd Ő a szemem csillogásában elmélyedve állt ott. Hosszú fürtjeit oldalra fésülte majd közelebb húzott magához. A szívem engedte minden mozdulatát. Hátra felé gyalogoltam miközben ő védelemmel karolt. A hideg korlátnak dőlve nézzük egymást. A nagy csöndet az Ő szava törte meg;

-          Szeretlek…

-          H-Harry…

-          Szeretlek míg a szívem meg nem szűnik dobogni.

Egy lágy csókra várt. Várta míg ajkaim az övére helyezem. De a vágy ami benne volt nem bírt várni. Hideg kezét az arcomra simította majd hozzám bújva megcsókolt. Éreztem ahogy az érzéseit átnyújtja felém. Nem állítottam meg. Megint nem.  A kabátomba kapaszkodott majd elkezdte azt húzni.

-          Mit csinálsz? – elengedtem szám az övétől majd kérdeztem.

-          Csak a kabátod veszem le..

-          De hideg van.

-          Itt vagyok én…

A szemem újra lezártam és hagytam amit csinál. De ekkor hátra lépett egyet majd szemügyre vett. 

       - Nagyon csinos vagy… - sütötte le zöld szemét.

Tőlem csak egy mosoly tellett. Egy mosoly amit komolyan gondoltam. Az a csipkés ruha mely a térdemet piszkálta, az tetszett meg neki. Vissza lépett felém majd kezét az én karomon végig simította.

-          Félek… - mormogtam.

-          Itt vagyok..Ne félj.

Hátráltam egyet amivel neki estem a korlátnak. A lélegzetem elállt egy pillanatra. Meghallhattam volna ha ő nincs ott. Ha nem fogott volna. Az az érzés ami akkor betöltötte az egész lelkemet leírhatatlan.

-          Bízok benned Hazza… - súgtam neki.

-          Én is benned.

Ekkor egy mély csókot kezdeményezett amit hagytam neki. Újra és újra megszegem a Louishoz való szerelmemet. De mit tehetek, a szívem akarja ezt. Két karom a nyakába láncoltam lassan. Ő az én derekamat simogatta. De megtalálta fent a zipzárt amivel egy pillantás alatt leszedheti rólam a ruhát. De éreztem az érintésén hogy nem fogja. Nem teszi meg mert ő harcol értem.  Ez a ruha elég kihívó lehetett neki. Ez csak egy egyszerű kis fekete ruha.

-          Harry mire készülsz? – kérdeztem miközben Ő  vadul mosolygott.

-          Semmire. Csak tudod…Én akarlak téged. Akarlak mint barátnő. Az egész világ megtudhatná hogy te és én.. Szeretjük egymást.

-          Én nem mondtam hogy szeretlek.. – kuncogtam.

-          Látom rajtad édesem.

-          Édesem? – pirultam el.

-          Miért ne? – csókolt meg újra…