2. Fejezet - Never let you go..

Este 7 óra volt mikor a telefon újra megrezzent az asztalon. Carl hívott újra.

-          Tessék?

-          Szia, ne haragudj a késői zavarásért, csak értesíteni akartalak téged is, hogy a bátyádat is meghívtuk az érettségi bulira. Nem gond?

-          Miért lenne gond? Úgyse tudnék ellenne tenni.

Lecsaptam a telefon és elindultam Zayn szobája felé. Hangos ordibálással dörömböltem az ajtón mikor hirtelen kinyitotta. Elmondtam neki mit üzent –mondott Carl. Szintén rám csukta az ajtót, mint szokta. Vissza cammogtam a szobámba majd az ágyra dőlve aludni próbáltam. Korán keltem fel, hogy hamar elkészüljek. De nem figyeltem az időt, ezért 11 órakor ébredtem, 1 órával az ünnepség előtt. Kapkodva készülődtem és közben a bátyámat is sürgettem. A mobilom újra felcsörrent. Vajon ki lehet az?

-          Tessék? Ki az?

-          Szia… A bátyáddal szeretnék beszélni?

-          Miért engem hívtál? Miért nem őt? Egyáltalán ki vagy? – kérdeztem.

-          Louis Tomlinson… A bátyád bandájában benne vagyok.. Nem mesélte még?

-          Nem, hisz tudja engem nem érdekel a bandája.

-          Áh, értem, akkor adod?

-          Megadom inkább a telefonszámát, az enyémet pedig felejtsd el. – förmedtem rá.

Miután lediktáltam neki a számot, a telefont lerakva rohantam végig a nyekergő padlón a fürdőszoba ajtajáig.  Ünneplő ruhámat felkapva indultam lefele a kocsihoz. Zayn futva mögöttem félre lökött és a kocsi előtt álló limuzin felé sietett.

-          Zayn!! Nem velünk jössz?

-          Nem hugi. Most megyek.

A földre néztem és mérgesen tovább mentem. De ekkor meghallottam Louis hangját.

      -    Miranda!

      -    Mi az?

      -    Szállj be, elviszünk!

Zayn ekkor vissza feleselve üvöltött rá Louis-ra. Először úgy voltam vele, nem szállok be, de ahogy Ő rám nézett, nem tudtam nemet mondani, így beszálltam a kocsiba és elindultunk.  Louis előkapta a flörtölős énjét, és halkan a fülembe súgott.

-          Mir… Tudod, nekem nincs párom a bálba.. Bár híresek vagyunk, talán.. De úgy érzem hogy egy szürke személyiség vagyok mindenki közül. Szóval.. Van kedved velem bemenni a bálba?

-          Lou… Hogy az igaza mondjam… Nekem sincs párom, nem is akartam, jó nekem egyedül, de ha már ez így alakult akkor szívesen elfogadom a felkérésedet!- mosolyogtam vissza rá s közben hallgattam ahogy próbálnak , azaz énekelnek.

                             ________________________________________

Az autó beparkolt a helyére. Egyre jobban ideges voltam, egyrészt azért, mert féltem hogy meglátnak Lou-val. Másrészt meg a megjelenésem miatt. A szívem majdnem kigördült a helyéről. Az ajtó ki nyílt, s egy kesztyűvel elrejtett kéz nyúlt felém. Belekapaszkodtam és egy nagy levegőt véve kiszálltam a limuzinból. Harry kócos göndör fürtjeit meglobogtatva röhögött a többiekkel, miközben Louis kézen fogva vezetett a bejárat felé. Egymásra néztünk majd mosolyogtunk egyet, utána beindultunk. Az a szoba, amibe akkor beléptünk egyszerűen csodálatos volt. A zene, a ki díszítés, a boldog arcok. Energiával telten mentem a pulthoz hogy megigyak egy elég híres üdítő félét. Niall hátulról megbökött és felkért egy táncra. Át fordulva mentem vele a táncparkettig, mikor Louis hátulról előlre lökte.

-          Louis?! Mit csinálsz?

-          Én semmit, csak Niallnak jeleztem hogy ÉN szeretnék veled táncolni, Niall ugye épp indulni akartál? – nézett rá furcsán.

-          De Louis, épp indulni készültem. – morgott vissza.

Karon fogott majd egy lassú zenére botladozni kezdtem. „Nem tudok táncolni..” súgtam a fülébe. „ Ne aggódj, én se”mondta vissza. Elmosolyodtam, hogy egy közös dolog is van köztünk, majd félénken a vállára helyeztem a fejemet.  Boldog voltam, és olyan érzések keringtek bennem, mintha Lou nagyon bejönne nekem. De ez nem lehet. Zayn megölne. És Niall? Talán ő érez irántam valamit? Ahogy rám néz. Nem tudom… Miközben ezen tanakodtam véget ért a zene. Elindultam a kijárat felé, hogy kiszellőztessem az agyamat mikor Niall hátulról megijesztett.

-          Niall! A frászt hoztad rám!! Mit csinálsz te itt kint?

-          Csak utánad jöttem. Nem lehet egy ilyen csinos lány egyedül a sötétbe! – mondta, s közben az arca elpirosodott. Az enyém is.

-          Csak nem rabolnak el.

-          De…

-          Mindegy, akkor gyere velem.

Lassú séta mellett beszélgettünk erről-arról. Olyanokat tudtam meg róla amit Zayn nem mesélt, avagy amit senkinek se mondott el. Pár perccel később a hangos bemondón hallottuk hogy felkomferálják a One Directiont.

-          Menj Niall! Le ne késd a fellépéseteket! – mondtam neki és siettettem.

-          Te nem jössz?

-          De, később.

Niall futva botladozott a bejárati ajtóhoz ahol Louist félre lökte. Én még kint egy padra lekuporodva néztem a csillagos eget. Gyönyörűek voltak. Ekkor megcsörrent a mobilom. Anya volt.

-          Haló? Lányom? Itt vagy? Miranda? – aggodalmas hanggal kiabált a telefonba.

-          Igen, itt vagyok. Mondjad!

-          Drew eltűnt, esetleg nem láttad? Nincs ott veled?

-          Nincs – ekkor elakadt a lélegzetem és egyre jobban ideges lettem. – nem lehet hogy elbújt? Az ágy alá?? Anya, keresd meg az öcsémet kérlek!

-          Nem tudom, nem találom sehol se. Kérlek gyere haza és segíts.

Letettem a telefont és siettem be hogy szóljak Zayn-nek is. A hideg is kirázott a hírtől. A sírás kerülgetett. Miért pont az én öcsém?? Az ajtót becsapva rohantam a színpad mögé mikor hirtelen elém lépett Lou. Rám kacsintva kezdte:

-          Jössz egy táncra megint? Vagy feljö…

-          Louis!! Nem látod hogy ideges vagyok, hagyj menni. Hol van Zayn?! – kérdeztem, már szinte üvöltöttem.

-          Ott van nyugi, mi történt?

-          Semmi, semmi… Vigyázz!!

Arrébb löktem és futottam tovább.  Megtaláltam és üvöltöttem volna neki, mikor a két böhöm nagy ficsúr előttem megállva nem engedett tovább.

-          Sajnálom kisasszony! Erre a helyre nem léphet be. Kérem fáradjon vissza a többi diákhoz.

-          Engedjenek!! Zayn Malikhoz jöttem! A húga vagyok!

-          Sajnálom, nem tudhatjuk biztosra hogy igazat mondd. Elnézést.

Kiabálni kezdtem, hátha meghallja a nagy sietségben.

- Zayn! Zayn! Zayn!! – közben ficánkoztam, löktem magamtól a biztonságiakat….